Valóban ilyen sok alkoholista lenne az építkezéseken?

Az egyik volt osztálytársam, aki az érettségi után nem sok szerencsével járt az egyetemen, de nem kellett félteni, mert egy nagyon talpraesett csávó. Nem sokkal később megalapította a saját vállalkozását, az építőiparban. Nem rég láttam, hogy munkásokat keres, burkolásra daruzásra, de hozzáírta az álláshirdetéshez, hogy: ALKOHOLIZMUS KIZÁRÓ OK! Engem ez nagyon megdöbbentett, ezt tényleg bele kell írni egy hirdetésbe? Ez tényleg ennyire sarkalatos dolog? Tényleg ennyire nem evidens? Nos, úgy hozta a sors, hogy pont pár nappal később össze is futottam vele és váltottunk pár szót. Rá is kérdeztem erre a hirdetésre, és mondta, hogy sajnos nagyon sokszor befürödtek már ezzel, ezért nem tudott jobb megoldást.

Nagyon elgondolkodtatott, amit mondott így mikor hazaértem, elkezdtem kicsit kutakodni a neten, a felepulok.hu oldalra elég hamar rábukkantam, ahol nagyon sok érdekes cikket találtam a témában. De mielőtt nagyon belemennék az érdekességekbe, ejtenék pár szót a Felépülök Családi Családi felépülési Központ dolgozóiról. A pontos listát itt éritek el: felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink , de szeretnék közülük 3 embert kiemelni: Lovizer Jánost, Lovizer Dánielt, és Dr. Bíró Eszter. Ők egy család, akik megjárták a poklot, mielőtt újra boldog és kiegyensúlyozott életet élhettek. No persze nem mindig volt mindig minden rossz, de az életük legmélyebb időszakáról is nyíltan beszélnek, bízva abba, hogy ezzel segíteni tudnak másoknak.

Jánost meglehetősen korán nyugdíjazták, a hirtelen jött rengeteg szabadidőt pedig nem viselte túl jól, nem igazán találta a helyét az életben és egyre többször nézett a pohár mélyére. Az alkohol eluralkodott rajta és már olyan szintre fajult a dolog, hogy a család többi tagja sose tudta előre megjósolni, hogy milyen állapotokra érnek majd haza. Dániel ekkor még csak általános iskolás volt, aki amúgy nagyon szoros kapcsolatban állt az édesapjával, így érthető, ha megviselte ez a változás. Az otthoni káoszt pedig úgy próbálta ellensúlyozni, hogy az iskolában emberfeletti teljesítményt nyújtott. Csupán 7. osztályos volt, amikor először ivott alkoholt, de akkor olyan mértékben, hogy a diákcsínynek indult akcióból teljes képszakadás lett. Az otthoni helyzet pedig csak egyre jobban romlott. Dániel a gimnáziumban is nagyon jó tanuló de a szakadék is egyre nagyobb lett a két élete között, ugyanis az alkohol mellé más tudatmódosító szerek is társultak.

A cikkekből megtudtam, hogy őket hívják “magasan funkcionáló alkoholistáknak”, akik amúgy nagyon magas szinten teljesítenek az életben, de ugyanakkor nem tudnak létezni az alkohol nélkül. Erről pedig a külső környezet nagyon sokáig nem is szerez tudomást, csak a közvetlen hozzátartozók szenvednek tőle. Nem volt ez másképp a Lovizer családban sem, Eszter a feleség és édesanya, aki nagyon sokáig falazott a férjének és a fiának, és próbálta fenntartani azt a látszatot, hogy minden rendben van. Természetesen neki is megvolt az utolsó csepp a pohárban, amikor úgy döntött, hogy elhagyja a férjét, mert nem változott a helyzet. Ekkor még magával hívta fiát is, aki viszont azért nem tartott édesanyjával, mert akkor új kapcsolatokat kellett volna kialakítani, amin keresztül hozzá tud jutni a marihuánához. Durva nem?

Majd nem sokkal később, mikor János már teljesen magára maradt, akkor realizálta, hogy segítségre van szüksége és valóban tenni szeretne az ügy érdekében, mert különben nem vár rá más csak a magány és a halál. Bejelentkezett egy elvonókúrára, a felvételi beszélgetésre pedig a fia kísérte el, ahol Dániel is rájött, hogyha nem fejezi be ezt az életmódot, akkor nagyon gyorsan édesapja sorsára jut. Ehhez képest még jó pár év eltelt, mire tényleg megmerte lépni azt, hogy segítséget is kérjen és elinduljon a józanodás útján.

Ha kíváncsi vagy a történet végére, akkor látogass el a felepulok.hu/rolunk/addiktologiai-szakembereink oldalra. A cikkek kifejtésére, most sajnos nem maradt időm, de azokba is mindenképpen olvassatok bele, megéri!

Úgy gondolom, hogy nem csak építkezéseken és szakmunkási körökben találkozhatunk tehát alkoholistákkal, ez egy nagyon elavult, téves dolog. A segítség azonban mindenki számára adott, csak élni kell vele!